Rólunk

Kriegler Pékség Története: 

Mohácson laktunk. Édesapánk két munkahelyen is dolgozott, mégsem jutottunk egyről a kettőre, ezért 1983-ban szüleink úgy döntöttek, hogy kiváltják az ipart (27 és 25 évesek voltak).Dunaszekcső, és Dunafalva közül Szekcsőre esett a választás. Barátok segítségével megvásárolták a helyi Krammer-pékséget.A műhelyben egy öreg, forgókaros dagasztógép és egy több, mint 10 éve álló, fatüzelésű búbos kemence volt. Egy gyors felújítás után augusztus 4-én kisült az első kenyér.A kenyerek nyolc órás, élesztős kovásszal készültek, készülnek a mai napig, akkoriban 2 és 3 kg-os, ma már az egyéb igényekhez igazodva változatos kiszerelésben. Jó ideig csak Édesapánk és Édesanyánk készítette a kenyereket és helyben, a pékségben volt az értékesítés. A bátyám és én mindig a péksében sertepertéltünk, nekünk a pékség volt a játszótér. Viccesen azt szoktam mondani, hogy én már '83 óta pék vagyok, pedig csak '79-ben születtem, a bátyám pedig '75-ben. Idővel természetesen mindketten kitanultuk a pék szakmát, nem volt, de nem is akartuk, hogy legyen más választásunk... A kitartás, a szorgalom, a rengeteg befektetett munka meghozta gyümölcsét, pékáruink hamar igen kedveltek lettek. Ma már Szekszárdon,  Bátán, Dunaszekcsőn,  és Mohácson is árulják termékeink széles választékát, de hűséges fogyasztóink által a világ több pontján is asztalra kerültek kenyereink, péksüteményeink.Sajnos a világ fejlődése, és a '90-es évek elvárásai miatt a búbos kemence '97-ben lebontásra került. Pedig megint reneszánszát éli, és az élesztő nélküli, őskovászos kenyerekhez nagyon jól illene. 2004-ben vállalkozásunk egy helyi kisbolttal bővült, amelyet Édesanyánk igazgat. Bátyám jelenleg a pékség vezetésén dolgozik, én pedig maradtam a műhelyben, a pékáruk közt, munkatársaimmal. Édesapánk hosszú betegségben, 2019. novemberében elhunyt.   A sors ezután olyan emberekkel hozott össze, akik  jártasak voltak a vadkovászos technikában, és szívesen segítettek a kezdő lépésekben. "Kovászka" szerelem volt első látásra. Sok-sok kísérletezés után megszülettek az én "kenyérkéim" (krumplis, hagymás, céklás, csalamádés, natúr (azaz egyszerűen csak bl-80-as lisztből), durumrozsos-bánkuti lisztes(Dur-Bán) és "Rozs"ika és "Rozs"ika dióval a rozskovászos), amelyeknek minden szempontból lelke van, hiszen szeretettel készülnek, illetve tartalmaznak egy, közel 600 éves, az erdélyi Gyimesfelsőlokról származó szárított kovászdarabot is. A pozitív visszajelzések alapján pedig úgy érzem, bár sok még a tanulnivaló, de jó úton járunk.